„Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy verekedés is lehet a helyzetből” – Lázár János a fenyegetések hatására sem hátrál meg (VIDEÓ)

Továbbra is lesznek Lázárinfók.

Mi tehetünk, ha egy online térben vívott vita átlép minden határt? Milyen következménnyel jár, ha egy összeszólalkozás tettlegességig fajul egy nyilvános rendezvényen? Hova fordulhat egy újságíró, ha atrocitás éri a munkája során? Többek között erről kérdeztük Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt.
Az elmúlt hetekben és hónapokban annak lehetünk szemtanúi, hogy évek óta nem látott mértékben romlik a közbeszéd állapota Magyarországon. Nem véletlen, hogy ez ellen március végén maga a köztársasági elnök, Sulyok Tamás is felemelte a szavát.
Az államfő akkor úgy fogalmazott, hogy az ilyen beszédeket mindig kontextusban kell értelmezni. „A kontextust figyelmen kívül hagyó értelmezések általában önkényes értelmezések” – jelentette ki Sulyok, aki szerint
amikor uniós képviselőkre azt lehet mondani, hogy „agyhalottak” vagy a szavazók „büdös szájúak” akkor az a közbeszéd egy bizonyos stílusát képviseli.
De az is emlékezetes, hogy a miskolci Lázárinfón oly mértékben elharapódzott egy vita a hallgatóság soraiban, hogy majdnem tettlegesség lett a vége.
Ezekután joggal vetődik fel a kérdés, hogy hol a határ, az egyre inkább elfajuló online és offline viták, fizikai atrocitások milyen esetleges jogi következményekkel járnak. Többek között erről kérdeztük Ifj. Lomnici Zoltánt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány tudományos igazgatóját.
Ezt is ajánljuk a témában
Továbbra is lesznek Lázárinfók.
Az alkotmányjogász arra a felvetésünkre, hogy az utóbbi időszakban korábban nem látott mértékben harapództak el az indulatok az online térben úgy reagált, hogy ezek a megnyilvánulások sokszor függetlenednek a közlő személyétől, és mivel
a közlés és a közlő elválik egymástól, ez fokozza az agresszív, felelőtlen viselkedés lehetőségét.
Majd azzal folytatta, hogy ez nem egy esetben teret enged a gyűlöletkeltő, időnként még más halálát is kívánó hozzászólásoknak. Az említett precedensek miatt is az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvény alapján január 1-jétől módosították a Büntető Törvénykönyvet.
„Ennek célja az emberi méltóságot sértő, félelemkeltő, gyűlölködő megnyilvánulások, illetve kommentek visszaszorítása, továbbá a közügyek megvitatásának kultúrája rombolásának megakadályozása” – hangsúlyozta.
A kommentháborúk és a közösségi médiában megosztott sértő, erőszakos tartalmak kapcsán pedig arról beszélt, hogy a jogalkotó a módosításokkal a köznyugalom elleni bűncselekmények közzé iktatta be az „internetes agresszió” új törvényi tényállását. Ennek értelmében, aki nagy nyilvánosság előtt elektronikus hírközlő hálózat útján olyan kifejezést, ábrázolást vagy kép- és hangfelvételt használ vagy tesz közzé, amely beazonosítható személlyel vagy személyekkel szembeni erőszakos halált okozó, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki, akkor e vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő abban az esetben, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg – magyarázta a tudományos igazgató.
„Ugyanakkor a felsőbírósági gyakorlat szerint, ha a jogsértő tartalmat a Facebookon, annak valamely (nyilvános) csoportjában, továbbá internetes blogfelületen tették közzé, akkor a cselekmény nagy nyilvánosság előtt elkövetettnek is minősül, különösen, ha a csoport több száz, vagy annál több tagot számlál” – szögezte le.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen jogi következményekkel járhat, ha egy rendezvényen vagy politikai fórumon akár tettlegességig fajul egy vita, Ifj. Lomnici Zoltán azt felelte, hogy „a Kúria Varga Zs. András elnök által vezetett ítélkezési tanácsa a közelmúltban elvi éllel rögzítette, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható. Másrészt az is, hogy
az alapjog gyakorlása együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek”.
Hozzátette, ez a jogkorlátozás a gyülekezéshez való jog érvényesítése érdekében adott esetben elkerülhetetlen, a legfőbb bírói fórum szerint, amely azt is kimondta, hogy a gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat azonban közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza, és az okozott jogkorlátozás nem üresítheti ki – nem lehetetlenítheti el – a további alapjogokat, illetve azok gyakorlását.
A szakértő ezután hozott egy konkrét példát is. „Ha egy csoport kizárólag azért gyülekezik egy közterületen, hogy más személyek gyülekezéshez való jogát korlátozza,
dönthet úgy jogszerűen a hatóság, hogy a törvényes feltételek fennállása esetén feloszlatja az ellentüntetést,
és ha súlyosabb szabálysértés vagy bűncselekmény nem valósul meg, ez arányos jogkövetkezménynek tekinthető” – ismertette.
A tudományos igazgató arra is kitért, hogy a rendezvényeken elszabaduló indulatok megelőzésére többféle jogi, szervezési és kommunikációs fék is alkalmazható, amelyek együttes célja a köznyugalom fenntartása és a fizikai atrocitások elkerülése. A politikailag érzékeny események esetén a rendezvény szervezőinek felelőssége a részletes kockázatelemzés és biztonsági terv kidolgozása. Ez magában foglalja az előzetes felmérést arról, hogy várható-e ellentétes politikai nézeteket valló csoportok megjelenése, illetve milyen verbális vagy fizikai eszkalációk fenyegetnek. Ifj. Lomnici Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy
a megfelelő létszámú, felkészült biztonsági személyzet jelenléte és az azonnali beavatkozásra képes rendészeti erők mozgósíthatósága szintén fontos fékező tényező.
Itt megemlített egy külföldi jogi mintát is. Elhangzott, hogy az Egyesült Államokban bizonyos esetekben nyilvános rendezvényről a bekiabálókat elvezethetik. Erre többször is volt példa az egykori elnök, Barack Obama nyilvános rendezvényein – emlékeztetett.
Végül arra is kitértünk, hogy mit tehet egy újságíró, ha munkavégzés során éri akár fizikai atrocitás. Móna Márk, a Mandiner riportere is többször élt át hasonlót Magyar Péter fórumain. Sőt, arra is volt példa, hogy a Tisza Párt elnöke válaszadás helyett rácsapta a kocsiajtót munkatársunk kezére.
Ha egy újságírót súlyos verbális vagy fizikai inzultus ér egy rendezvényen, például szóban fenyegetik, meglökik, megütik vagy akadályozzák a munkavégzésben, akkor az elkövető büntetőjogi felelőssége is felmerülhet.
„Ha a szervező nyilvánosan, tudatosan olyan kijelentéseket tesz, amelyek az újságíró elleni erőszakos fellépésre buzdítanak, – például »ne hagyjátok, hogy itt legyen«, »ki vele innen« – és ezek hatására ténylegesen bántalmazás történik, akkor a szervező felbujtóként felel a bűncselekményért”.
Ifj. Lomnici Zoltán megjegyezte, hogy a politikai közélet szereplőinek, joga van akár durva, sértő véleményt is alkotni, ez azonban nem jelent korlátlan felhatalmazást arra, hogy a sajtó munkatársait nyilvánosan megalázza, fenyegető kijelentéseket tegyen velük szemben, vagy akár közvetett módon bátorítsa híveit az újságírók zaklatására.
A politikai kommunikáció szabadsága nem terjedhet ki a másik ember személyiségi jogainak, emberi méltóságának vagy testi épségének sérelmére”
– hangsúlyozta az alkotmányjogász.
„Az újságírók tevékenysége a demokratikus közélet részét képezi, és egy jogállamban elengedhetetlen, hogy a sajtó képviselői biztonságban, zavartalanul végezhessék munkájukat – politikai hovatartozástól függetlenül.
Aki e jogukat erőszakkal korlátozza, az nem csupán egy szakmát támad, hanem a demokrácia alapvető működését kérdőjelezi meg”
– szögezte le Ifj. Lomnici Zoltán.
Nyitóképen jelenet a miskolci Lázárinfóról. Fotó: Lázár János Facebook-oldala
Ezt is ajánljuk a témában
Köcsögözés, propagandistázás, bohócozás, Dunába lökéssel való fenyegetés, állandó nyomásgyakorlás – ezek jellemezték a TISZA Párt elnökének a sajtóval kapcsolatos kommunikációját.
Ezt is ajánljuk a témában
A köztársasági elnök hozzátette, ő maga nem értékeli az alpári stílust.